Belépés
Keresés
Hírlevél
Banki fizetési szolgáltató:
CIB Bank Zrt.
Banki fizetési szolgáltató: CIB Bank Zrt.
Elfogadott kártyatípusok
Elfogadott kártyatípusok
Hatvany Viktória

Feltettünk néhány kérdést a művésznőnek, hogy közelebb kerüljünk az alkotásokhoz, és persze az alkotóhoz is.

- Mikor kezdett el érdekelni a festészet?

- Igen tisztán emlékszem arra a pillanatra, amikor megkaptam életem első 6 színű ICO filctoll készletét, műanyag tokban. Minden színnel rajzoltam, kipróbáltam őket. Talán 4 éves lehettem. Ez az első "Hatvany kép" a mai napig féltve őrzött darab. Gyermekként nem volt olyan rajzszakkör a városban, ahol én meg nem fordultam volna. Minden aszfaltrajzversenyen, különböző nagyvállalat által kiírt gyermek versenyen ott voltam. Határozottan emlékszem, hogy ha nem én győztem, csak második lettem, akkor nagyon szomorúan vettem át az aktuális díjat. Persze az egyetemi évek alatt is voltak apróbb pályázati sikerek. Ekkor a karikatúra érdekelt nagyon. Képeslap tervek, lemezborítók, gólyatábori logók, dekorációk stb. De valahogy még nem volt az igazi. A kérdésre a válasz: mióta az eszemet tudom, azóta én festékes vagyok!

- Kinek szólnak a képeid?

- Inkább úgy fogalmaznék: Kihez szólnak? Mert ezek a képek szólongatnak. Nem válogatnak. Nyitott, befogadókat keresnek. Voltaképp maga az alkotás önálló életre kel, miután kikerül a nyilvánosság elé.
De azt hiszem, hogy mindenkit elérnek, ha csak 1-2 másodperc erejéig is, ha valaki csak rájuk pillant. Ez az 1-2 másodperc is elegendő arra, hogy valamit üzenjenek.
Persze én azt vallom, hogy véletlenek nincsenek. Ha interakcióba kerül az egyik képem egy érdeklődővel, akkor ott biztos történni fog valami. Valami "lejön". Tetszésben, értetlenségben. Azt vallom, hogy mindenki saját szűrőjén keresztül nézi, tudja nézni a világot. Ez alapján más és más minden ember benyomása róluk. A kör tehát igen széles. Nem rajtam múlik. És ez a jó.

- A témák honnan jönnek? Látom vannak „korszakaid”.

- Leülök, és nézem a fehér vásznat. Majd egy erős késztetést érzek, hogy megfogjak egy színt. Majd egy másikat, és egy harmadikat. Mindig tökéletes sorrendben. Sosem érdekeltek azok a témák, amiket mindenki láthat. Gondolok a csendéletre, erdőrészletre stb. Legalábbis a szó klasszikus formájában nem.
Az én csendéletem, szó szerint a "csend" életem. Az én csendben lévő életem. Szeretem a színeket, szeretem a gömböt. Egy elvont világ képei ezek, amit nem találunk meg itt a hétköznapokban.
Ismerek olyan embert, aki gyerekkorom óta nagy "kritikusom" volt. Több évtizedig értetlenül állt a formavilágom és a témáim előtt. Hiányolta a hétköznapi tárgyakat, megfogható gondolatokat. Majd egyszer megnyílt feléjük, befogadta őket. Rájött, hogy a "hétköznapi téma" nagyon tág fogalom. Ki mondja meg mi az? Ki tudja megfogalmazni, hogy honnan kell "rendes művészként" meríteni? Na ez az. Rájött. Őt például a szokatlan színvilágom fogta meg. Azóta ott lóg a falán a képem.

- Alkotásaiddal mit szeretnél átadni a nézőknek?

- Színeket, formákat, érzéseket. Szeretetet. Tudod, én csak egy színes pötty szeretnék lenni egy ismeretlen ember fehér falán.

- Milyen művészeti irányzatokat és stílusokat tekintesz inspirálónak? Kik a kedvenceid?

- Ha rajzolok, sosem egyedül rajzolok. Gondolatban Leonardo da Vinci és Van Gogh mindig velem vannak. Az ő munkásságuk számomra a tökéletesség. Nagyon szeretem elnézegetni egy-egy amatőr művész vagy épp egy nagy klasszikus kiállításán a kiállított darabokat. Általában közel megyek hozzájuk és az apró ecsetvonásokat figyelem meg. Minden művész előtt meghajolok, aki előhívott valamit magából. Amit ezek az alkotók üzennek felém: Merj olyan lenni amilyen. Ne akarj más bőrébe bújni. Ne akarj mást létrehozni, mint ami belőled kikívánkozik. Ez nagy erőt ad.

- Az életben mik adnak ihletet (zene, helyek, kultúrák, stb.)?

- Inspirál minden ami eredeti, vibrál és amitől libabőrös leszek. Azt gondolom, hogy az általam kb. 8 évvel ezelőtt felfedezett "spirituális világ" nagy mértékben hatással volt rám. A meditáció, a túlzott "befelé" fordulás kellett ahhoz, hogy megnyíljak magam előtt. Persze ma már a helyén kezelem a dolgokat. De érzékeny emberként az utam része volt. India, a tökéletesség felé való törekvés, az álszenteskedés nélküli egyszerű szeretet mind mind fogódzóm volt. Az anyaság kusza érzésvilága, a lelkem libikóka játéka meghatározóak.

- Mik a terveid a jövőre nézve a művészeteddel kapcsolatban?

- Azt gondolom, hogy szépen haladok előre. Valóban elégedett vagyok azzal, ami történik velem mostanában. A lényeg, hogy egyre több ember ismeri meg a képeimet, egyre több pozitív visszajelzés jön felém. Ami nagyon fontos a tovább lépéshez. Nagyon jó érzés, hogy örömöt és boldogságot tudok okozni az embereknek azáltal, hogy megvásárolhatják és hazavihetik őket. Bár a részemről a művészet nem üzlet: a vételár az elismerés jele.
Végezetül azt gondolom, hogy egy művész sosem hagyja abba a tanulást. Mindig tökéletesedik. Minden képével előre lép. Azt gondolom, hogy a jövőben én is ezt teszem. Lépkedni fogok, előre.


A művész oldalára
Sitelike | Galériák | Kortárs művészeti honlapok | Napelemes oldalak | Még több napelemes honlap | Napelem market | Napelem oldalak | Minden jog fenntartva! Fortunatus Kft 2006.  |  Art-Area Kortárs Művészeti Galéria  |  www.art-area.hu  |  Adatkezelési azonosító: 01496-0001 | PHP: onereason.eu